Egy műhajon kezdtem a pályafutásom, ami azután, ahogy készen lett, csak-csak hasonlított az elképzeléseimre. Majd felvillant a villanykörte a fejem felett és a kísérleti fázis elindult. Minden egyes nap, eggyel több csápom volt, bár elég kezdetlegesek, ezért inkább hasonlítottam egy borzos csirkére, mint egy rasztás lányra. Tegyük hozzá, hogy volt mégegy próbálkozásom fél év elteltével, ami már sokkal szebben és tartósabban sikerült. Sokat kelett gyakorolnom, hogy belejöjjek. Ezek után jött az a tipikus időszak, amikor a haverok is szerettek volna elsőkézből hajellátást kapni és rajtuk is “gyakoroltam”. Persze egy bizonyos idő után megérett a gyümölcs, és egyre többen kerestek fel, hogy ők is rasztások szeretnének lenni, vagy, hogy javítsam ki a már meglévő tincseket, avagy adjak tanácsokat. Imádtam ezekt az időszakokat.
Bátran forduljatok hozzám a szalonban, ha kérdésetek adódik, hiszen amiben tudok segítek!